Egy nő, három férfi, huszonkét év. Világégéstől világégésig, elszakítástól a visszacsatolásig. Történik Szabadkán, a kisebbségi lét első két évtizedében.
Ez a színdarab nem valaminek az elejétől tart a végéig, hanem befejezéssel kezdődik, és ez a vég addig tart, amíg el nem jön a kezdet pillanata. Milyen volt az élet a Délvidéken, miután kitört a… béke? Mennyire nyugodtak a mindennapok, miután rádöbbenünk: a béke legalább két egymásnak feszülő egyenlő erő pillanatnyi nyugvópontja?

Nincs minden veszve, amikor mindennek vége. A remény hal meg utoljára, mert ez az ember legmakacsabb illúziója. Nincs értelme illúziókat kergetni. Akiben viszont halott a remény, az meghasonlik önmagával és embertársaival. Mi értelme hát az életnek, ha feladjuk a reményt?
Madách megírta, mi a teendő: „Mondottam, ember:…”

Szereplők
Ferenc – Kálló Béla Jászai Mari-díjas
Mária – Csikász Ágnes
Ernő – Csizmadia Gergely
Aladár – Varga Tamás/Korfanti Ferenc
Zene: Barabás Zoltán – Vecsei László

Írta: Siposhegyi Péter
Dramaturg és rendező: Andrási Attila, Jászai-Mari díjas